A blog is sajtó része, attól tartok. Mert írtam ezt nemrég, első dühből. Egyáltalán nem p.c. a dolog, miért lenne az, egyrészt én írtam, másrészt a saját blogomba, és a blogolás eleve szubjektív műfaj. Azt viszont álmomba se gondoltam volna, hogy Steiner Kristóf küld egy ímélt, hogy mizu. Mondjuk azt se tudom, hányan olvasnak, életemben nem néztem meg a statisztikát, nem is tudom, hogyan kell. Meg nem érdekel, tényleg.
Mivel korrekt gyerek vagyok, úgy csinálok, mint a nagyok és leközlöm az érintett fél reakcióját. Ime:
Szia. :-)
Ego-szörfölés közben akadtam a blogodra, és gondoltam egy mailt igazán megér a dolog. Úgy értem, nyugodtan utálj tovább, de akkor legalább legyen rá okod. :-)
Úgy tűnik nem olvastad figyelmesen a kritikámat, hiszen magam is leírtam, hogy NAGYON SZERETEM Jane Austent. Az, hogy egyetlen könyvet sem olvastam tőle, olyan, mintha azt mondanám Neked, hogy még sosem blogoltál. Büszkeség és balítélet, Értelem és érzelem, Emma... (utóbbit angolul is volt szerencsém magamévá tenni), ezek nekem alapok. Az Austen adaptációkat is szeretem, és -nem tartom kínosnak beismerni- alapból is kedvelem a romantikus filmeket. Nem negatívumként hoztam tehát fel, hogy Miss Austen a szirupos romatika Madonnája. Természetesen korábban is írtak romantikus regényeket, de az ezer fordulat, a szenvedélyes párbeszédek, és a hősnők belső küzdelme igenis alapot szolgáltatott olyan művekhez, mint az Elfújta a szél, vagy az Anne Shirley. (Megjegyzem, utóbbiakat is nagyon szeretem.) Én tehát, ha beülök egy igazi szerelmes-nevetős-sírós filmre, ami ráadásul Angliában játszódik, ilyesmire számítok. London a kedvenc városaim egyike, és legyen az a mai, a harmicas évek beli, vagy az 1800-as évek végi Nagy Britannia, mindig magával ragad, és lenyűgöz a filmeken. (Csodálatos Júlia, Szerelmes Shakespeare, Bosszúállók, SPACEWORLD (!!!:-)), stb.) Ám a film, amelyről kritikát írtam, olyan ostoba és jelentéktelen volt, hogy hétfőn néztem meg, és mikor pénteken leültem megírni a cikket, erősen kellett gondolkoznom, mit is láttam a moziban. A film, bár szorosan nem kapcsolódik egyetlen könyvhöz sem sem, Henry James-es, Jane Austen-es romantikával van átitatva, de mindez-ahogy leírtam-értelem és érzelem nélkül. A cikk címe: Prostituált Jane Austen lett, ennek két oka van. Egyrészt, mert roppant figyelemfelkeltő. Úgy tűnik beváltotta a reményeket, hiszen Te is ezért olvastad el. Másrészt pedig: a férfi főszereplő prostituáltot alakít, a film maga pedig az 1800-as évek brit romatikus műveinek prostituálódott, amerikai verziója. Ami pedig a matriarchális alkotóbrigádot illeti: számtalan tehetséges, és magával ragadó egyéniségű nőt ismerek. Evita Peron, Jane Austen, Audrey Hapburn, Marlene Dietrich, Vivienne Westwood igazi bálványaim, és még sorolhatnám a hölgyeket, akikért rajongok. Azt viszont a saját munkámban is tapasztalom, hogy ha egy végső cél elérésén-legyen az műsor, film, zenei anyag, vagy magazin szerkesztése-csak és kizárólag azonos neműek dolgoznak, erős hiányérzetet von maga után az eredményt tekintve. Ezen a filmen érződik, hogy csak és kizárólag női kezek munkája, és ezt nem tudom ennél jobban kifejteni Neked. Ennyit szerettem volna leírni, és remélem jobban meggondolva Te is belátod, hogy nem voltam tiszteletlen a mi Miss Austenünkkel. Minden jót Neked!

Steiner Kristóf