Kristóf köldöke alatt nem Tarkan neve, vagy monogramja olvasható, amint azt Bochkor Gábor oly frappánsan "befleshelte", hanem egy ősi buddhista szimbólum, az OM. A cikk további soraiban erről a jelképről tudhatsz meg néhány érdekességet...

OM MANI PADME HUM

(Az Om szótag a teremtés jelképe. A szó maga szanszkrit eredetű és Aumnak írták. Az első betű jelenti Brahmat a teremtőt, a második Vishnut a fenntartót, a harmadik Shivát, a pusztítót. Titkos jelentése azonban más. az A betű jelenti az isteni Ént, a halhatatlan lelket; az U jelenti az emberi Ént, a mulandó testet; az M jelenti a két Én kapcsolatát, ezt az életet. Az A az örök világ, az U ez a Föld, az M az idő, ami a kettőt összeköti. A szent szótag egy lehelettel kimondja a lét legnagyobb misztériumát: itt élek a földön, sorshoz és időhöz kötve, de igazi lényem az örök halhatatlan lélek.
Mani padme annyit jelent, mint lótusz ékszer. Ez a lótusz ékszer az emberi lélek. A lótuszvirág a világtér; benne a gyémánt az Én. A beavatottak szerint a lótusz az öröklét jelképe, a ragyogó ékszer pedig az üdvözült ember.
Hum először annyit jelent, hogy: úgy legyen. De tulajdonképpen tevékeny szó, amely az Omot még egyszer és erőteljesen hangsúlyozza. Vannak, akik úgy magyarázzák, hogy harci kiáltás: hadüzenet az ostobaságnak, hitetlenségnek, haragnak, szenvedélynek és a gonosz sötétségnek. A tibeti írásban a Hum jele: kör, amelyből lángnyelv csap felfelé, alatta pedig a növekvő hold karéja. Ennek a jelnek magyarázata a következő:
"A hegyben végződő kör [a lángnyelv, amely a térbe felfelé száll] a világ középpontjában ülő Buddha, a Legmagasabb Lény megtestesítője.
A holdkaréj a megmozdíthatatlan és megrendíthetetlen jelképe, a tükörfényes bölcsesség.
A lángnyelv csúcsa a Drágakőből született, annak a bölcsességnek jelképe, amely minden élőlényt egyenlőnek tekint.
A H lehelete a határtalan és megfoghatatlan Fény jelképe, a megkülönböztetés bölcsessége.
A H elhaló lehelete a Mindenható Hatalom jelképe, a dolgokat bevégező bölcsesség.
A Hum jelképe a természet és Buddha öt rendjét fejezi ki."
A szent hét szótagot rituális, hosszú ideig tanult lélegzési módszerrel ejtik ki. Minden szótagnak más kilégzési és belégzési szabálya van.
Az Om [A-um] színe fehér és az istenekre vonatkozik.
A Ma színe kék és a titánokra vonatkozik.
A Ni színe sárga és az emberekre vonatkozik.
A Pad színe zöld és az állatokra vonatkozik.
A Me színe piros és a démonokra vonatkozik.
A Hum színe fekete és a pokol lakóira vonatkozik.
A hét szótag azonban nemcsak a hét színnel, hanem a hangsor hét hangjával, a hét bolygóval, Brahma hét fiával, a hét rishivel, a hét bölccsel, a hét napjaival is kapcsolatban áll.
A szent szótagokat egymásután száznyolcszor szokták ismételni, mert a tibeti rózsafüzérnek száznyolc szeme van.)

Megtanulhatjuk kozmikus rendben tartani testünket helyes táplálkozással (szattvikus) és testgyakorlatokkal (ászanák), idegrendszerünket és lekünket pedig légzőgyakorlatokkal (pránajáma) és meditációval. A hinduizmus és a buddhizmus szent szótagjaként számontartott OM mantra egyben ima is, amely segít összekapcsolódni legfelsőbb énünkkel. Olyan szent hang, amelyben a világegyetem összes vibrációi egyesülnek. Sokszori ismétlése összpontosítja és spirituális szintre emeli tudatunkat.